"A haza érdekeit szem előtt tartva, kénytelen vagyok megválni a jobb kezemtől!"

Ez az idézet Orbán Viktor miniszterelnöktől származik: 2011. második feléből. Nem, ez nem elírás. Szándékosan szerepel itt a jövő év. Lebuktam; ilyesmit nem mondott Orbán. Még! Meggyőződésem, hogy nagyjából egy éven belül azonban el fog hangozni a fenti, vagy egy ahhoz nagyon hasonló mondat. Lássuk, mi alapján jutottam erre a "jóslatra"!

Emlékezzünk vissza 2002-re! Ígértek a szocialisták fűt-fát. Ezzel meg is nyerték a választást. Valamit muszáj volt ezekből teljesíteni, mert egyébként fellázadt volna a nép… Így elkezdtek osztogatni. Tudták („Megyón” kívül talán mindenki), hogy ebből baj lesz, mégis megtették. Mert mást is tudtak.

Gyurcsány Ferenc akkortájt már jócskán helyezkedett, minden bizonnyal tudatosan építgette politikus-karrierjét. Tudta (de biztos nagyon remélte), hogy rövidesen előugorhat a bokorból. Egy-két évvel egy győztes választás után el szokott jönni a csüggedés ideje. Amikor kiderül, nem minden arany, ami fénylik. Nem volt ez másképp a szocialisták korszakában sem. Tehát: szükség volt egy bűnbakra. Mindig szükség van egy bűnbakra. Ki más lehetett volna, mint az, akinek a nevéhez köthetőek voltak az ígérgetések, osztogatások: Medgyessy Péter miniszterelnök. Hullania kellett a fejnek, hogy a szocik és a szadeszesek megtarthassák pozícióikat, folytathassák a kormányzást. Oda dobták tehát a miniszterelnöküket koncnak. Aztán, mintha mi sem történt volna, minden ment tovább. Immáron Gyurcsány Ferenccel a kormányosi poszton.

Most sem várhatunk mást. Jelenleg még nagy a lelkesedés az új kormány iránt, de talán nem lesz ez mindig így. Szép, hogy nem akarnak megszorításokat, de nem tudhatjuk, hogy valóban tarthatóak-e a hiánycélok azok nélkül. És mi lesz, ha mégsem sikerül annyi munkahelyet teremteni, mint amennyit terveztek?! Mi lesz, ha jön még egy árvíz, ne adj' Isten iszapcunami. Már pedig ezek jönnek, megállíthatatlanul. Még ha majdnem tökéletesen tevékenykedik is a kormány, sajnos szembe kell néznie a gigászi, nemzetközi pénz- és tőkehatalommal, ami bármikor átugorhatatlan gátakat gördíthet elé. Akkor mondhatják majd: "No, most van baj!". Valószínűsíthetjük, hogy eljön ez az idő. Talán már jövőre.

Orbán Viktor márpedig okosabb, tapasztaltabb és profibb politikus Medgyessynél. Ő nem akar úgy járni, mint elődje. Nem is fog. Ugyanis nem ő fogja „elvinni a balhét”.

"Matolcsy György a jobb kezem, és nem tud senki se mondani olyan összeget, amiért a jobb kezemről hajlandó lennék lemondani!" - jelentette ki a miniszterelnök október 5-én, kedden. (Ez már valós idézet!) Tehát az a bizonyos „Jobb”, ha nem is szent, de legalábbis sérthetetlen. Most.

A nemzetgazdasági miniszter tehát jelenleg olyan magasságokba lett emelve Orbán Viktor által, ahonnan már nagyot lehet zuhanni. Ami már számít. Ha és amikor eljő a csüggedés, az indulatok korszaka, a Nép ismét fejet fog követelni. Felelőst fog keresni. De így már két választása lesz: Matolcsy vagy Orbán? Orbán vagy Matolcsy? És persze nem a Nép dönt.

Nos, nekem van egy tippem, hogy melyikük húzza majd a rövidebbet…